7 milliárd ember a földön: megállíthatjuk a növekedést?

A Föld lakossága hamarosan meghaladja a 7 milliárdot, ami egyre nagyobb terhet ró bolygónkra. Két rendkívül sürgetõ feladatunk van: Képessé tenni a nőket arra, hogy saját maguk döntsenek a gyermekvállalással kapcsolatban és visszaszorítani nagy mértékű fogyasztásunkat.

Az ENSZ demográfusai nemrégiben kijelentették, hogy Halloweenkor, vagyis október végén a világ népessége eléri a 7milliárdot. Miért is ad ez aggodalomra okot? A magyarázat abban keresendõ, hogy még csak alig 12 éve léptünk be a 21.századba, ma 1 milliárddal több ember él a földön, mint 1999 októberében. Mindez a rendelkezésre álló élelmiszer- és energiaforrások fogyatkozását vetíti elõre.

Az emberiség létszáma a 19.század elején emelkedett 1 milliárdra, a múlt század közepéig pedig mintegy 1,5 milliárddal nõtt. Csupán az elmúlt 60 évben 4,5 milliárddal többen lettünk.

Soha ennyi és hasonló méretû egyed egy fajban nem népesítette be még a bolygót. Ennek következtében pedig a környezetével létrejött kölcsönhatások jóval intenzívebbek, mint bármely más faj esetén. Egy életforma képes volt a kihalás szélére taszítani nagy számú növény-és állatfajt.

Persze sokan állítják, hogy nem a népesség nagysága, hanem a fogyasztás növekedése az, ami problémát jelent az emberiség fennmaradására nézve. Ha azonban a világ lakossága mindössze 300 millió (kevesebb, mint az Egyesült Államok lakossága) lenne, nem kellene azon aggódnunk, hogy az egyes emberek milyen mértékben merítik ki a természeti erõforrásokat. A nagy számú és rohamosan növekvõ populációnkból következik, hogy egyénenként kell egyre nagyobb figyelmet fordítani táplálkozásmódunkra, mozgásformánkra, szokásainkra.

Másik vitatható állítás, hogy mindannyiunk elférne Los Angelesben úgy, hogy még a karunkat is fel tudnánk emelni. Azonban soha nem a rendelkezésre álló terület volt a probléma, hanem igényeink, vágyaink, vagy akár kapzsiságunk. A fogyasztás mértéke ugyan igen egyenlõtlen a világban, de mindannyiunk – legyen az akár szegény – életünk során kapcsolatba kerülünk a természettel. A tendencia pedig az, hogy ahogy telnek éveink, egyre többet fogyasztunk. Hét szegény gyermek anyja például 10-15 befolyásosabb, a középosztályba felemelkedett polgár nagymamájává válhat.

Jó példa erre Kína, ahol a népesség ma 1,34 milliárd fõ. Nem csak a gyors iparosítás károsítja itt nagymértékben a környezetet, hanem az a tény, hogy az egy fõre esõ fogyasztás -  az óriási populációnövekedés következtében – megugrott és tovább emelkedik. Ugyanez lesz várhatóan jellemzõ Indiára is. Az pedig további aggodalmakra ad okot, hogy az Egyesült Államokban és a hozzá hasonló ipari országokban a népesség még mindig nõ, pedig itt köztudottan magas az egy fõre esõ fogyasztás mértéke.

Mindezek egyik fontos következménye a légkörbe került üvegházgáz mennyiség növekedése, amely az ipari forradalom után kezdõdött, és a 20. században bekövetkezett népesség- és fogyasztás emelkedéssel felgyorsult.

A rendelkezésre álló édesvíz mennyisége egyre szûkösebb, az ENSZ Környezetvédelmi Programjában pedig arra figyelmeztet, hogy mintegy 14 éven belül a világ lakosságának kétharmada fog vízhiánnyal vagy vízellátási problémákkal küzdõ országokban élni.

A Föld természetes erdeinek fele pusztult már el, és az ENSZ szerint a világ halászterületei is kimerülnek a század közepére.

Egy olyan korszakba lépünk, amit a tudósok Antropocénnak hívnak, mivel az emberiség oly mértékben átalakította a természeti világot és élõhelyeket, hogy akár egy hatodik tömeges fajkihalást is elõidézhet. Ennek fõ oka, hogy az ember étvágya egyre nagyobb, technológiáink agresszívek, és az Antarktiszt kivéve az összes kontinens földjét birtokba vettük és ellenõrzés alatt tartjuk.

Így tehát idõben elkezdeni cselekedni rendkívül fontos.

Olyan feltételek megteremtésére kell mindannyiunknak törekedni, amik elõsegítik a népességnövekedés minél elõbbi megállását. A nõk önállóságának megteremtése különösen jelentõs, hiszen így õk maguk képesek az életüket befolyásoló döntések meghozatalára. A születési ráta csökkenni fog „csupán” attól, hogy a lányok és asszonyok csak akkor vállalnak gyermeket, ha õk is így döntenek róla. Ha erre képesek lennénk, akkor a kutatások eredményei szerint az átlagos gyerekszám mindössze kettõ lenne egy családban. A népesség növekedése azonnal olyan irányba fordulna, hogy még jóval 2050 elõtt a lakosság mérete fokozatosan csökkenni kezdene.

Ezzel egyidõben az energia-, víz, és tápanyagfogyasztásunkon is változtatni kell, a természetvédelem, a hatékonyság, és a környezetbarát technológiák bevonásával.

Ha sikerülne mindezeket együttesen végrehajtani és a világ népességnövekedését megállítani, akkor egy olyan világban élhetünk, illetve élhetnek majd utódaink, ahol a születések száma egyenlõ lesz a halálozások számával. Nem veszélyeztetnénk tovább saját fajunk és más életformák fennmaradását. Az út azonban nem könnyû idáig. A születési ráta csökkenéséhez és  átlagéletkor növekedéséhez idõbe tart alkalmazkodni az országoknak.

Indiában és Kínában a fiúgyermekek mesterségesen indukált magas születési aránya a társadalmi stabilitást veszélyeztetheti, de ezek olyan problémák, amelyeket az egyes kormányok képesek kezelni.

A népességnövekedés megállítására mindenképp törekednünk kell. Jogokkal és szabadsággal felruházni a világ gyermekvállalóit mindannyiunk felelõssége, akiknek fontos egy fenntarthatóbb világ létrejötte.